Ha ő igazán szeretne… már döntött volna
Ha ő igazán szeretne… már döntött volna
Vársz. Talán már nem is napok vagy hetek óta, hanem hónapok – sőt, lehet, hogy évek teltek el.
Minden találkozásban ott van a remény. Minden mondatában keresed az apró utalást, hogy „majd”, „hamarosan”, „csak egy kis idő”.
És közben egyre halkabban, de egyre fájóbban ott suttog valami benned:
„Ha ő igazán szeretne… már döntött volna.”
Ez a mondat nem vád – hanem felébredés.
Ez a mondat nem harag – hanem hazatérés önmagadhoz.
💔 Miért maradsz mégis benne?
Szereted.
Vagy legalábbis valamit szeretsz benne. Talán a vele megélt pillanatokat, az érintését, a hangját, az illúziót arról, hogy „ez valami különleges”.
Talán azt a verzióját, aki lehetne, ha végre választana téged.
És közben…
- Ő még mindig máshol alszik el.
- Még mindig csak fél élete jut neked.
- Még mindig nem tudja, mit akar.
- És te még mindig remélsz.
De vajon ki vagy te ebben a történetben?
🔍 A valóság, amit nehéz beismerni
Ő nem döntött melletted.
És ez – bármennyire fáj – egy döntés.
Nem dönteni = nem téged választani.
Minden napon, amikor nem cselekszik, amikor nem áll ki melletted, amikor nem zárja le a másikat, amikor csak húzza az időt – dönt.
És te minden egyes alkalommal elhiszed, hogy ez még nem a végleges döntés.
Pedig az.
🕊️ De miért olyan nehéz kilépni ebből?
Mert nem csak őt engednéd el.
Hanem:
- A reményt, amit vele összekötöttél
- A jövőképet, amit titokban felépítettél
- A szíved egy darabját, amit már odaadtál
- És a hitedet abban, hogy a szeretet győzni fog
Ez nem csak egy ember elengedése. Ez egy álom gyászolása.
És ez mélyebb fájdalom, mint bármely veszekedés vagy csalódás.
✨ A szeretet, ami nem választ téged – nem a te szereteted
A valódi szeretet nem kér titokban maradást.
Nem kér türelmet éveken át, hogy majd egyszer…
Nem kér olyan kompromisszumot, ahol te napról napra kevesebb leszel.
A valódi szeretet tiszta, bátor és jelen van.
És ha ő tényleg szeretne…
Nem csak mondaná, hanem cselekedne.
💡 Miért maradsz mégis egy olyan kapcsolatban, ahol te vagy a titok?
1. Mert azt hiszed, különleges vagy, hogy „ő mégis téged választott” – legalábbis néha.
➡️ Valójában nem választott. Csak időnként odafordul hozzád, amikor neki kényelmes.
2. Mert azt hiszed, ez szerelem – mert fáj.
➡️ De a fájdalom nem a szeretet fokmérője. Az igazi szerelem nem éget ki – hanem megtölt.
3. Mert azt mondja: „nem olyan egyszerű”
➡️ Az igazság: ha akarná, megoldaná. A nehézség nem ok a tétlenségre – csak kifogás.
🔁 Ez a kapcsolat nem róla szól – hanem rólad
Ez a történet nem arról szól, mit csinál ő – hanem mit engedsz meg magadnak.
Hogyan beszélsz önmagadhoz?
Mennyire hiszel abban, hogy többet érdemelsz?
Miért adod oda a szíved egy olyan embernek, aki nem tudja megtartani?
Talán ez az egész kapcsolat egy tükör:
- A saját önértékelésedről
- A szeretetre való éhségedről
- A gyerekkorodból hozott mintákról
- Arról, hogyan bánsz saját magaddal
🧠 A legmélyebb félelem: “Mi van, ha nélküle nem találok senkit?”
Ez a gondolat tart a legtöbb nőt ebben a helyzetben.
De nézd meg jobban:
- Tényleg nem találsz mást? Vagy csak nem mersz kockáztatni egy ismeretlen jövőt egy már ismert, de fájdalmas múltért?
- Tényleg ő az, aki mellett boldog lennél? Vagy csak ő az, akihez már hozzákötötted a boldogságod fantáziáját?
A félelem mindig hangosabb, amikor a szíved már tudja az igazságot.
💬 Mi az, amit a lelked suttog, amikor csend van?
„Nem ezt érdemlem.”
„Többre vagyok hivatott.”
„Nem akarok többé második lenni.”
És ez nem harag. Nem keserűség. Nem önzés.
Ez tudatosság. Önszeretet. Felébredés.
🌱 A változás nem akkor kezdődik, amikor ő dönt – hanem amikor te
Amíg várod, hogy ő döntést hozzon, addig elodázod a saját szabadságodat.
Amíg hiszed, hogy majd egyszer… addig nem engeded, hogy a jelen megérkezzen.
A valódi döntés az, amikor kimondod:
„Többet érdemlek, mint amit most kapok.”
És ez nem kérdés. Nem alku. Nem feltételes mód.
Ez határhúzás.
Ez visszatérés önmagadhoz.
✍️ Írd le ezt magadnak – most
✔ Mi az, amit ő ad?
✔ Mi az, amit te adsz?
✔ Mi az, amit visszatartasz magadtól emiatt a kapcsolat miatt?
✔ Mi lenne a legbátrabb lépésed – akkor is, ha félsz?
🔮 Egy nap majd megköszönöd
Igen, most még fáj.
Mert nem őt gyászolod, hanem azt az álmot, amit belé vetítettél.
Azt a női verziódat, aki bízott benne.
Azt az időt, amit rá szántál.
De egy nap majd felébredsz, és azt mondod:
„Köszönöm, hogy nem választott – mert így végre én választhattam magam.”
🕯️ Ha úgy érzed, nehéz kilépni – de már tudod, hogy menni kell
Így kezdj el újra kapcsolódni önmagadhoz:
1. Írj egy levelet neki – de ne küldd el.
Engedd ki magadból az összes érzést. Írd meg, mit reméltél, mit adtál, miben csalódtál. Ez a levél neked szól – a lezárásod első lépése.
2. Napi 5 perc önmegerősítés – hangosan.
Például:
„Megérdemlem, hogy első legyek.”
„Tudom, hogy ami elenged, az nem az enyém volt.”
„Szeretem magam annyira, hogy elengedjem azt, ami nem szeret viszont.”
3. Fogalmazd meg: mit jelent számodra a valódi társ?
Ne őt írd le. A minőségeket. A működést. A kölcsönösséget. A valódi jelenlétet.
🧡 Nem ő dönt rólad – te döntesz magadról
A nő, aki beleszeretett valakibe, aki nem volt szabad…
ma végre megszabadíthatja önmagát.
És ez a valódi szerelem első lépése: az önmagadhoz való hűség.
